Dr. Timár Tibor általános orvos (medicus universalis)

felnőtt-fül-orr-gégész, gyermek-fül-orr-gégész, gyerekgyógyász

Ausztria, Olaszország, Németország, Belgium, Malaysia, Kanada, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság budapesti, Ausztrália bécsi nagykövetségének bizalmi orvosa.     

Rendelési idő: egész nap rugalmasan, (sürgős esetben bármikor,) kizárólag előzetes megbeszélés alapján

Budapest, 1037, Mátyáshegyi út 43.. (Szépvölgyi út-, Pálvölgyi barlangnál)        e-mail  

Bejelentkezés:   06 30 9141477 ( lehetőleg reggel 9-kor)     ONLINE IDŐPONT                           BLOG

expatmed@gmail.com     ERRE KELL JÖNNI (Ne a GPS-t kövesse!)   FŐOLDAL/HOME

 

Egy e-mailt idézek:

Tisztelt Doktor Úr!

4 éves kisfiunkat, egy orrmandula műtétet követően veszítettük el 2011 nyarán. Értelmetlen halálát, a mai napig feldolgozni nem tudtuk.

A műtét ITN Anesztézia alkalmazásával került elvégzésre, egyidejűleg kétoldali paracentesis / dobhártya átmetszés/, ventillációs tubus behelyezésére is sor került, a dobüregből serosus / savós/ jellegű váladék ürült.

A következő napon, reggel 8-9 óra körül progresszív tudatzavar, magas láz, két alkalommal görcsroham, agykérgi funkciók leállása, majd agyi funkciók leállása következett be.

12 óra körül légzésleállás alakult ki, spontán légzés a későbbiekben már nem tért vissza.

Sürgős laboratóriumi vizsgálat, vénás antibiotikus, infúziós, görcsroham elleni és lázcsillapító terápia került alkalmazásra.

Felmerült malignus hyperpyrexia szindróma gyanúja, de a laboratóriumi leletek nem támasztották alá.

Ezt követően gyermekünket rohamkocsival szállították Budapestre, ahol az MR vizsgálatot követően, már purulens meningitis / gennyes agyhártyagyulladás/ diagnózisra gyanakodtak.

Laboratóriumi CDS / carotis duplex scan/ , TCD / transcranialis dulpex/, mellkas röntgen felvételekre, végül lunbalis punctiora/ agyvíz vétele ágyéki gerincszakasz magasságában/ is sor került, melyből gyorsteszt  alkalmazásával Streptococcus pneumoniae antigén pozitivitás és alacsony fehérvérsejt szám került diagnosztizálásra.

Mint szülők, panaszt nyújtottunk be az Országos Tiszti főorvosi Hivatalhoz, mely panaszban kifogásoltuk a Fül-Orr- Gégészeti és Csecsemő- Gyermekgyógyászati Osztályának nyújtott egészségügyi ellátását. Az eset kapcsán az országos Tiszti főorvosi Hivatal a kórház ellen a szakmai szabályok be nem tartásának alapos gyanúja miatt a szükséges intézkedést megtette és feljelentést tett a Rendőr főkapitányságon foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekmény alapos gyanúja miatt. A rendőrségi eljárás során orvos szakértői véleményt kértek be, mely vizsgálat még nem zárult le.

A bűnügyi eljárásba, nincs beleszólásunk, rálátásunk annak lezártát követően nyerhetünk csak betekintést a dokumentumokba.

Ezért Önt, mint tapasztalt, gyakorlott gyermek fül-orr-gégész orvost szeretnénk megkérdezni arról, hogy vállalja-e egy független orvos szakértői vélemény elkészítését.

Az üggyel kapcsolatban az összes kórházi dokumentáció, és az ANTSZ panaszkivizsgálás eredménye is a rendelkezésünkre áll.

 

Tisztelettel: K...

Kedves K...!

Köszönöm megrendítő levelét. A leírt események kívülálló számára is borzasztóak.
A lényegretörő, logikus, jól követhető leírás alapján, mely ennek ellenére nem tekinthető teljesnek, véleményem röviden a következő:

Az orrmandulaműtétet általában nem tartom hasznosnak, kb. 6-7 éve úgy gondolom, hogy nem ez a jó megoldás a savós középfülgyulladás gyógyítására. Ez a hozzáállásom azonban nem tekinthető a szakma elfogadott szabályának, nem tekinthetem bűnösnek azt a kollégát, aki azt a szemléletet követi, mely alapján magam is kivettem saját gyermekem orrmanduláját, igaz, 1995-ben. Ma Magyarországon, de a világ legnagyobb részén is elfogadott módszernek, sőt a legáltalánosabban alkalmazottnak számít az orrmandulaműtét egyidejű dobűri tubusbehelyezéssel.
Itt természetesen elképzelhető a műtét szükségességének megkérdőjelezése, de csak azon az alapon, ha a gyermekről egyértelműen bizonyítható lenne, hogy a műtét időpontjában a savós középfülgyulladásban nem szenvedett. Ennek ellentmond, ha a műtét után a fülből váladék ürült. A műtét előtt röviddel készült timpanometriás lelet adhat további kapaszkodót. Ha tehát a rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem bizonyítható az indokolatlanul elvégzett műtét ténye, a fül-orr-gégész valószínűleg nem tehető felelőssé a műtét után egy nappal bekövetkező tragédiáért.
Felmerülhet még az altató orvos felelőssége, aki elaltatta a Streptococcus pneumoniae, régebbi nevén Pneumococcus által akkor már esetleg fertőzött gyermeket a műtéthez, de nagyon kérdéses, hogy volt-e olyan (utólag is bizonyítható) jel, melyből az aneszteziológusnak tudnia kellett volna, hogy a gyermekben veszélyes kórokozó készül súlyos betegséget kiváltani. Gyermekgyógyászként azt feltételezem, hogy erre utaló jel valószínűleg nem állt fenn, ha a betegség már elindult volna, az altatás során már jelentkeznie kellett volna komoly problémáknak. (Az altatásban nem vagyok szakember.)
Végül a másnap reggeli események értékelése lehet problémás. Ha jól értem, a kisfiú a gyermekosztályon töltötte az éjszakát. (Erről kevés információt kaptam, az érintett kórházat sem nevezte meg.) Egy műtétet követő napon nyilvánvalóan a műtéttel összefüggő kóros állapotot keres a pánikba esett, az életért küzdő orvoscsoport. Nem tudom megítélni, mivel az akkori tünetek, betegvizsgálati eredmények nem állnak rendelkezésemre, hogy mennyivel előbb lett volna elvárható az agyhártyagyulladás megállapítása, és hogy ez milyen valószínűséggel mentette volna meg gyermekük életét.

Véleményem röviden tehát az, hogy bár a műtét megtörténte nélkül a súlyos állapot talán nem alakult volna ki, a műtét elvégzése valószínűleg önmagában nem kifogásolható a fül-orr-gégészeti szakma mai gyakorlata szerint.
Az altatóorvos bűnös felületessége nem látszik valószínűnek, kivéve, ha esetleg a műtét előtti vérleletben már bakteriális fertőzésre utaló jelek láthatóak.
A műtét utáni napon hirtelen kialakult, halálhoz vezető állapot lehetett annyira előre nem látható, és annyira gyors lefolyású, hogy elképzelhetőnek tartom, hogy a gyermekgyógyászati ellátás során nem történt hiba. Mindenesetre egy ilyen hiba bizonyítása nagyon nehéz lehetne.

Leírása alapján tehát az a benyomásom alakult ki, hogy valószínűleg nem történt felróható szakmai hiba.

Ha esetleg egyes részletek nem világosak az Önök számára, szívesen megpróbálom megmagyarázni, ha általam ismert dolgokról van szó.

Üdvözlettel

dr. Timár Tibor

 

olvasói kommentár 

vissza a bloghoz